dr. Haszpra Ottó

    A nyelvtanulás naturális terhe és radikális csökkenthetősége


    Összefoglaló a cikkről A teljes cikk

    Összefoglalás

    A nyelvtanulás naturális beruházásaival (idő, szellemi energia), amelyeket a tanulóknak személyesen kell vállalniuk, mert nem háríthatók át senki és semmi másra, az irodalom igen keveset foglalkozik, akkora tömegekre pedig sohasem számították ki, vagy nem hozták nyilvánosságra, amekkorák az Európai Unió nyelvi célkitűzéseinek megvalósításához szükségesek.

    Az EU szerint Európa a jövőben is a nyelvi sokszínűség Európája lesz, vagyis az anyanyelvek fennmaradnak és tovább fejlődnek. Az EU szerint minden európainak lehetőséget kell adni a nyelvtanulásra. Két vagy három nyelv elsajátítását ajánlják szabad választás szerint (pl. egy gazdaságilag fontos, egy szomszédos és egy ritka nyelvet).

    Csak egyetlen második nyelvre (közös nyelvre) korlátozódva, a nyelvtanulás időigénye az angolra vonatkozóan átlag 2000 óra/fő, vagyis 1 munkaév/fő. Az eszperantó időigénye 200 munkaóra/fő, vagyis 0,1 munkaév/fő, ill. 1 eurós munkahónap/fő.

    Az EU-ban a fiatal évjáratok létszáma az angolnyelvű országokban (Egyesült Királyság, Írország) kereken 1 millió fő/év, a nem-angol országokban 5 millió fő/év, összesen 6 millió fő/év. Minden évben egy fiatal évjáratnak kell új nyelvtudóként megjelennie, hogy a nyugdíjba menőket, ill. elhaltakat pótolja.

    A ténylegesen fizetett dolgozók létszáma (a gyermekek, öregek, nem kereső családtagok, nyugdíjasok, munkanélküliek stb. levonásával) az összlakosság 40%-a körül van.

    Ha az angol lesz a közös nyelv, a tanulás 5.000.000 fő/év * 2000 munkaóra/fő = 10.000.000.000 munkaóra/év naturális ráfordítást igényel a nem-angol országokban, míg az angol országokban semmit.

    Ha az eszperantó lesz a közös nyelv, a tanulás 6.000.000 fő/év * 200 munkaóra/fő = 1.200.000.000 munkaóra/év naturális ráfordítást igényel az egész EU-ban, ami az angolhoz szükségesnek csak 12%-a (de csak 10 % a nyelvtanuló egyénekre vonatkozóan).

    Ha az angol válik az egész világ második nyelvévé, ez 85.000.000 fő/év angol-tanulását igényli évente, ami 170.000.000.000 munkaóra/év naturális ráfordítást kíván a nem-angolnyelvű országoktól, az angolnyelvű országoktól pedig semmit.

    Ha az eszperantó válik az egész világ közös nyelvévé, ez 90.000.000 fő/év eszperantó tanulását igényli, ami - gazdasági és politikai diszkrimináció nélkül - 18.000.000.000 munkaóra/év tanulási terhelést eredményez, ami az angol-tanulás terhének 10,6%-a (a tanuló egyénekre vonatkozóan csak 10 %-a).

    Az eszperantó után tanulva az angolt, az utóbbi tanulásának időigénye oly mértékben csökken, hogy a két nyelv elsajátítása kevesebb időt igényel, mint az angolé egymagában, és a 2000 munkaóra/fő-n belül egy harmadik nyelv is - szerényebb színvonalon - elsajátítható.


    dr. Haszpra Ottó
    haot@freemail.hu

    A nyelvtanulás naturális terhe és radikális csökkenthetősége

    Bevezetés
    A legkülönfélébb nemzetközi kapcsolódások és kölcsönhatások formájában hódító globalizáció miatt viharosan és égetően aktuálissá vált, hogy egyelőre Európa közös nyelvének kiválasztásáról - de már az egész világ érdekeit is szem előtt tartva - diszkriminációmentes és optimális döntés szülessen. Vagyis morális áldozatok nélkül és a legkisebb financiális és naturális áldozatokkal a legnagyobb erkölcsi és anyagi haszon származzon egyelőre az Európai Unió, majd a Föld minden lakója számára.

    Gazdaságosság
    A mindenkire kiterjedő közös nyelv bevezetése és fenntartása - ha az anyanyelvek megőrzése és fejlesztése is őszinte cél! - beláthatatlan sorozatban évente ismétlődő hatalmas nyelvoktatási-nyelvtanulási beruházásokat követel. Ezek financiális része az össztársadalomra (pontosabban a fizetett dolgozókra) is terhelhető. Szükséges azonban minden egyes ember saját életéből egy jelentős résznek (időnek és szellemi energiának) magára a nyelvtanulásra való ráfordítása is, amely átháríthatatlan és pénzzel helyettesíthetetlen egyéni naturális beruházás. Ha a közös nyelv kiválasztása nem kellő körültekintéssel történik, egy szűk közösség számára jó(nak látszó) megoldás tízszeres áldozatot is kívánhat a nemzetek túlnyomó többségétől a legjobb és mindenki számára egyenlően kedvező megoldáshoz képest!

    A gazdaságosság kérdését már sok évvel ezelőtt felvetettem [Haszpra 1978, 1979] és nemrég újra utaltam rá [Haszpra 2001].

    Ez utóbbi cikkben megemlítettem saját financiális és naturális beruházásaimat, amelyeket az eszperantó, ill. az angol szisztematikus tanulására áldoztam.

    Az eddig közel ezer tervezett nyelv közül az 1887-ben kezdeményezett, s azóta önszabályozottan fejlődő eszperantó toronymagasan kiemelkedik. A tervezett nyelvek irodalmának 95 %-a (kb. 15.000 különböző könyv, 10.500 kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb életű folyóirat 43.000 évfolyama és rengeteg kisebb kiadvány) eszperantóul jelent meg. Vannak folyóiratok, amelyek már 100 éves múltra tekintenek vissza. A világirodalom 5000 évének nevezetes alkotásai olvashatók eszperantóul (a Hamlet első fordítása már 1894-ből, az Újszövetségé 1912-ből, a teljes Bibliáé 1926-ból). Az eredeti eszperantó szépirodalom is van olyan jelentős, mint számos kis nép irodalma, de alkotói öt világrészben születtek. Az első eredeti versek és versfordítások 1887-ben jelentek meg, az első eredeti regényt 1907-ben adták ki. Az eszperantó irodalomnak 1999-ben már a Nobel-díjra is volt jelöltje (William Auld), még ha ezt nem is kapta meg. Bebizonyosodott, hogy az eszperantó a tudomány művelésére is alkalmas. Érdemes megemlíteni az évi több száz nemzetközi találkozót és konferenciát, ahol az eszperantó egyetlen munkanyelv.

    Többek között megírtam, hogy 1959 és 1968 között - a nyelvtanulás miatti többlet-közlekedést és egyéb rezsit nem említve - 134 munkaórát és 200 forintot költöttem az eszperantó szisztematikus tanulására, míg az angoléra 1230 órát és 5000 forintot. Mindkettő állami felsőfokú nyelvvizsgával végződött. (Megjegyzendő, hogy ebben az időszakban az infláció mértéke jelentéktelen volt, különösen mivel a költés oroszlánrésze 1959-re, ill. 1960 és 63 közé esett.)

    Néhány éve megjelent egy eszperantó nyelvű tanulmánygyűjteményben [Selten 1997] néhány cikk [Maertens 1997, Erasmus 1997], napjainkban pedig levelezőlistás vitafórumokon néhány üzenet [Piron 2002], amelyek az EU-ban a nyelvek okozta sokféle költséggel foglalkoztak (összegüket évi 100.000.000.000 ecu-re (gyakorlatilag a mai euro-ra) becsülték [Erasmus 1997]), de éppen a tanulók átháríthatatlan naturális ráfordításainak (idő, szellemi energia) mennyiségével és ennek későbbi - egyéni és társadalmi - gazdasági és egyéb következményeivel nem.

    Hazánkban különösen aktuálissá tette a nyelvtanulás gazdaságossági értékelésének kérdését az MTA elnökének előadása, ill. cikke [Glatz 2001a,b], amelynek harmadik tézise a következőképpen szól a világnyelvekről és az eszperantóról:

    "Mi köze a versenyképességnek a nyelvekhez? Ahhoz, hogy a globális tudásanyaghoz hozzáférhessünk, szükséges a világnyelv vagy világnyelvek ismerete. Jelenleg az angol látszik az egyetlen világnyelvnek, noha újra és újra megerősödik az eszperantó tábora... Csak hát az angol mögött a világ legdinamikusabb gazdasági és katonai nagyhatalma áll, és ez az anyagi érdek eldönti a teoretikus vitákat, behozhatatlan előnyt biztosítva az anyanyelvű angoloknak, mindenekelőtt az amerikaiaknak. Kereskedés, diplomácia, tudomány, informatikai rendszerek világszintű működtetése ma már angol nélkül elképzelhetetlen. Ez tények, nem pedig érzelmek kérdése."

    A hivatkozott gazdasági és katonai hatalom jelenleg nem vitatható. A behozhatatlan előny kétségtelen angol-amerikai anyagi érdekét azonban célszerű a többi nemzet szempontjából is közelebbről megvizsgálni, mivel a versenyképességre kiható anyagi előny a nem-angol népeknek mindaddig folyamatosan kárt okoz, míg anyanyelvüket angolra nem cserélik. (Ha netán egy másik náció át nem veszi a vezető szerepet és akkor annak nyelvét tanulhatja mindenki!?)

    1978-ban olvastam először a nagy nemzetközi szervezetek ama költségeiről, amelyeket a többnyelvűség okoz. Akkor az ENSZ és különböző szervezetei százöt millió dollárt költöttek évente a fordító- és tolmács-szolgálatokra. Az eszperantó sajtó, amely korábban elsősorban az emberek közti megértés legjobb, legkönnyebben elsajátítható és - sajnos, sohasem számszerűsítve! - legolcsóbb eszközeként propagálta Zamenhof nyelvét, felháborodva tárgyalta ezt a hatalmas összeget, amelyet az eszperantó bevezetésével teljes egészében meg lehetne takarítani. (Megjegyzendő, hogy a nagyhatalmak költségvetése már akkor többszáz, sőt az USÁ-é ezer milliárd dollárt tett ki.)

    Nos, már egy egyszerű aránypár megmutatta, hogy a százöt millió dollárból Magyarországra kb. egy millió dollár, akkor 25 millió forint, egy átlagos magyar keresőre kb. 5 forint jutott. Viszont világossá vált számomra, hogy a többnyelvűség igazi költségét nem a nemzetközi szupertolmácsok, -fordítók és segítőik fizetése és a kapcsolatos dologi kiadások jelentik, hanem az emberek tíz- és százmillióinak ideje, energiája és pénze, amelyet világszerte a nyelvtanulásra fordítanak. Ennek becslése megdöbbentő számokat eredményezett [Haszpra 1978, 1979]. Érdemes elvégezni ezt a számítást a mai viszonyokra, különösen most, a Nyelvek Európai Éve (EYL) lezárása után, amelynek magjai - és az eszperantisták hatékonyabb érvelése - esetleg segítenek az Európai Unió nyelvének optimális kiválasztásában.

    Az Európai Unió nyelvi alapelvei
    Az Európai Unió vezetői, vezető tisztviselői lényegében és egybehangzóan két alapelvet szögeztek le. Lásd pl. A Nyelvek Európai Évének megnyitó nyilatkozatát [http], amelyet Viviane Reding, az oktatás és kultúra európai megbízottja és Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára írt alá).

      We are delighted that the Council of Europe and the European Union have joined forces to organise the European Year of Languages. Both our institutions are absolutely committed to these two key principles: First, that the Europe of the future, like that of the past and of the present, will be a Europe of linguistic diversity. That diversity is one of Europe's great strength.

      Second, that everyone in Europe should have the opportunity, throughout their lifetime, to learn languages. Everybody deserves the chance to benefit from the cultural and economic advantages language skills can bring. Learning languages also helps to develop tolerance and understanding between people from different linguistic and cultural backgrounds.

      Both the European Union and the Council of Europe are already very active in promoting linguistic diversity and language learning. Both of us will be striving to increase the already significant impact of what we do. The European Year will take place in 2001, but its effects will not end there. By making more and more people aware of the importance of languages, the Year will create a platform on which we can build in years to come. Everyone has a role toplay in the European year of Languages 2001. We will do everything we can to make it a success. but by taking part in the Year and telling other people about it, you can make the most important contribution of all.

      Viviane Reding, Walter Schwimmer
      European Commissioner, Secretary General
      for Education and Culture of the Council of Europe

    A két alapelv - kissé tömörítve - a következő:

      1. A nyelvi sokszínűség a jövőben is, mint a múltban és a jelenben, Európa lényegéhez tartozik.

      2. Minden európainak lehetőséget kell kapnia, hogy más nyelveket tanuljon és élvezhesse a nyelvtudásból származó

        1. kulturális és gazdasági előnyöket, valamint
        2. a különböző nyelvi és kulturális háttérrel rendelkező emberek között a nyelvtanulás segítségével kifejlődő toleranciát és megértést.

    Nos az 1. pontból egyértelműen az következik, hogy

    1. az anyanyelveket őrizni, ápolni és fejleszteni kell,
    2. más nyelvek tanulása a jövőben is túlnyomó részben az anyanyelven fog alapulni, ill. időben azt fogja követni.

    A 2. pontból pedig az következik, hogy a nyelvtanulás lehetőségét csak azokra nem terjesztenék ki, akik ezt elutasítják. Ezek azonban ezzel sajátmagukat kulturálisan másodrendű polgárrá nyilvánítanák, vagyis a nyelvtanulás lehetőségét inkább (szinte) mindenki igénybe fogja venni. (A Nyilatkozat ugyanakkor egy szót sem szól arról, hogy a nagyszabású általános nyelvtanulás mekkora áldozatokat kíván és azokat ki fedezi.)

    Tételezzük fel, hogy a fenti elveket megfogalmazóik őszintén gondolják. Ugyanígy feltételezhető, hogy bizonyos idő elteltével a Föld minden országának vezetői - ha világuniót nem is hoznak létre - a nyelvek használatára és jövőjére vonatkozóan világvonatkozásban is hasonló elvekben fognak megállapodni.

    Nézzük meg azonban, hogy milyen költséget, ill. egyéb terhet jelent - az anyanyelvek továbbélése mellett - csupán egyetlen világszerte használható közös második nyelv általános bevezetése és fenntartása. (Bár az európai illetékesek mindenki számára két-három nyelv megtanulását ajánlják [Gados 1999], például egy gazdaságilag fontos nyelvet, egy ritka nyelvet és egy szomszédország nyelvét. Bizonyos európai intézményekben pedig az angol, francia és német közül egyet aktívan, a másik kettőt passzívan kellene az alkalmazottaknak ismerniük stb.)

    További egyszerűsítés végett tételezzük fel, hogy vizsgálandó távolabbi jövőben már mindenki szabadon beszélheti és szülőföldjén, saját nyelvközösségében ténylegesen és rendszeresen használhatja anyanyelvét, továbbá a felnőttek az egész világon mind beszélik és szükség szerint használják a világ által elfogadott közös nyelvet is, és már csak a folyamatosan felnövő új évjáratokat kell a közös nyelvre megtanítani.

    A természetes idegen nyelvek (pl. az angol) tanulásának egyéni és össztársadalmi időszükséglete
    Az idegennyelv-tanulás időszükségletéről nagyon kevés adat áll rendelkezésre. De már ezek alapján is feltételezhető, hogy értelmiségi szintű (vagyis kulturált társalgásban és szakmai vonatkozásokban kielégítően használható) nyelvtudás elsajátításához "átlagos nyelvtehetségű" embernek kb. 2000 munkaórára van szüksége. (Ez a szint természetesen messze nem azonos az anyanyelvi szinttel.) A szükséges óraszám (tanfolyamon, magántanárral, egyénileg stb. összesen) természetesen függ az anyanyelv és a második nyelv viszonyától is, a nyelvtehetségtől, a szorgalomtól, egyéb körülményektől, de kevesen tudják elsajátítani a második nyelvet feleennyi idő alatt és kevesen vannak, akik nem tudják használhatóan megtanulni kétszer ennyi idő alatt. 2000 óra megfelel kb. egy naptári év munkaóráinak, vagyis egy munkaévnek és tudjuk, hogy számos országban a nyelvileg kezdő - bár az átlagosnál értelmesebb - külföldi diákok egy egész évet töltenek csak nyelvtanulással, mielőtt szakmai tanulmányaikat megkezdik. Egy munkaévnél, ill. 2000 munkaóránál kisebb átlagos időszükséglet feltételezése tehát irreális, nagyobbé viszont maximalista.

    A társadalom és az egyén számára 16-20 éves korban válik fontossá a nyelvtudás. Természetesen lesznek - ahogy voltak és vannak -, akik már gyermekkorban képesek második nyelvet magas szinten elsajátítani, de lesznek, akik éretlen fejjel az érettségiig sem képesek erre. Ez utóbbiak közül sokan felnőttként (de főként 30 éves kor alatt) szánják rá magukat az eltékozolt 2000 óra hatékony megismétlésére és megtanulják a második nyelvet. Nos, ebben a kor-intervallumban (békés viszonyok és stagnáló lakosságszám esetén) egy átlagos évjáratot, kerekítve, a lakosság 1,5%-ának tekinthetünk. Tehát akár iskolás, akár felnőtt korban, de a lakosság 1,5%-ának minden évben meg kell jelennie új nyelvtudóként a porondon, mert ezek pótolják a lakosság évi elhalóit (akik feltevésünk szerint már mind tudták a második nyelvet).

    A Föld jelenleg 6,1 milliárd fős lakosságának 1,5%-a 90.000.000 fő. (Mivel az emberiség jelenleg erősen szaporodóban van, a jelenlegi fiatal évjáratok létszáma jóval több.) Ez megszorozva 1 munkaév/fő vagy 2000 munkaóra/fő tanulási idővel, ez a naturális ráfordítás eredmény kitesz 90.000.000 munkaévet, illetve 180.000.000.000 (180 milliárd) munkaórát minden naptári évben.

    Az olvasóra bízom, hogy a nyelvtanuláshoz szükséges fenti munkaidő pénzértékét reálisnak tartott átlagos órabérrel számítsa ki (országos, regionális vagy világátlagokkal). Mindenesetre valószínű, hogy a jelenlegi fegyverkezési kiadásokkal vetekedő, ill. azokat felülmúló összeget fog kapni! (Pl. 1999-ben az USA katonai kiadásai 260.000.000.000 USD-t tettek ki, a 15 leginkább fegyverkező ország pedig összesen 575.000.000.000 USD-t költött katonai célokra [The Defence 2000].)

    A nyelvtanulás által kiszorított tevékenységek és jövedelem sorsa Nyilvánvaló, hogy a nyelvtanulásra fordított egy munkaévnyi idő más tevékenységet (tanulás, munka, családi élet, szórakozás, pihenés stb.) és jövedelmet szorít hátrább egy évvel. Ezeknek egy része a nyugalomba vonulás, más része az elhalálozás folytán végleg elmarad az életből, nem pótolható. És mivel a nyugalomba vonulás előtti év az, amely az aktív életszakaszon belül nem tud hátrábbtolódni, tehát kiesik, ez többnyire a legnagyobb éves jövedelem elvesztését jelenti, ami nem közömbös sem az illető, sem örököseinek szempontjából. Az természetesen nem kétséges, hogy a nyelvtudás folytán megjelennek olyan jövedelmi és élvezeti előnyök, amelyekre különben nem lehetne számítani, s ezek az egy évvel megrövidült idő alatt is felülmúl(hat)ják a nyelvtudás nélkül elérhetőket. Ám az igazi megoldás az lenne, ha a nyelvtanulás idejét gyökeresen le lehetne szorítani az átlagosan egy munkaév, ill. 2000 óra csekély tört részére, mert akkor a tanulási idő-, energia- és pénz-veszteség nem lenne jelentős, a másodnyelv-tudás előnyei viszont maradéktalanul évényesülnének. És ez lehetséges is.

    Megjegyzem, hogy a tanulás naturális kiadásaihoz képest az oktatás (tanár, tanfolyam, tankönyv, egyéb segédeszközök) financiális költségei nem elhanyagolhatók, de nem is jelentősek (10-20%). (Persze ha valaki odahaza s nem más országban tanul.) Ha azonban a tanulás természetbeni ráfordításai csökkennek, az oktatás financiális költségei is csökkennek.

    A továbbiakban - mint az eddigiekben is - erősen kerekített számokat említek, hogy a lényeget és a nagyságrendeket könnyebben lehessen követni.

    Hányan tudnak, hányan tanuljanak nyelvet (pl. az angolt) Tekintsük úgy, hogy az angol nyelvű országokban és a volt angol gyarmatokon az angolt mintegy 400 millió ember beszéli anyanyelvként, és további 100 millió azt megközelítő szinten. (A volt gyarmatok nagy részén a gazdasági és a politikai elit angol nyelvű középiskolákban és - sokszor külföldi - egyetemeken taníttatja gyermekeit és ez meglátszik a nemzetközi konferenciákon is, mint a 2000. évi igen nagyszabású budapesti Tudományos Világkonferencián, ahol például az afrikai és indiai küldöttek kapásból tett pergő hozzászólásaival kevés európai, délamerikai, kínai, japán vagy más résztvevő vette fel a versenyt, ha egyáltalán.) Az USÁ-ban és Kanadában 300.000.000, Európában 60.000.000 angol anyanyelvűvel számolhatunk (utóbbiak mind az EU-ban), Ausztráliában, Dél-Afrikában stb. van még 40.000.000, összesen 400.000.000. A nem angol anyanyelvűek száma a 400 milliós Európai Unióban 340.000.000, a 700 milliós Európában 640.000.000, az egész világon 5.700.000.000 (5,7 milliárd). Ennyi embernek kellene tehát anyanyelve mellé megtanulnia az angolt is. (Az említett 400.000.000 fölött az angolt magas szinten beszélőknek az angol nem anyanyelve.)

    Mennyi össztársadalmi időt igényel az angol elsajátítása az EU-ban, Magyarországon és az egész világon
    Az EU célkitűzését, hogy tudniillik minden felnőtt európai az anyanyelvén kívül jól beszéljen két-három idegen nyelvet, egyetlen közös nyelvre redukálom. (Értsd: Az anyanyelv mellett csak a közös nyelv legyen kötelező, de bármely más nyelv tanulása is teljesen szabad, tetszés szerinti.) Az eredményből lehet következtetni három nyelv megtanulásának naturális kiadásaira is.

    Az idegen nyelvtudást úgy lehet általánossá tenni és folyamatosan fenntartani, ha minden évben egy fiatal évjáratnak megfelelő létszám lép be a nyelvtudók körébe. Egy fiatal évjárat létszáma a lakosság létszámának 1 és 3%-a között van a fogyó, ill. az erősen szaporodó népességű országokban, bár távlatban feltehetőleg az egész Földön, tehát Európában is 1,3 és 1,4 % között fog megállapodni. Az alábbiakban egységesen (és kereken) 1,5 %-nak fogom tekinteni és közös európai nyelvként konkrétan az angolról beszélek. Az angol elsajátítása az EU-ban a 340 millió főnyi nem-angol lakosság egy kb. 0,015 * 340 = 5.000.000 fős évjáratának megfelelő létszámot érint, pontosabban évente ennyi új nyelvtudót, bár ezek több évjárat töredékeiből tevődhetnek össze (pl. lesz aki 15 évesen, lesz aki 35 évesen éri el a megkövetelt szintet).

    A közös nyelv elfogadásától fogva ezt a tempót alkalmazva a teljes felnőtt lakosságra kiterjedő nyelvtudás kb. 40 év alatt érhető el - bár ez kampányszerűen lényegesen gyorsítható, akárcsak az analfabetizmus felszámolása néhány országban a közelmúltban -, majd ugyanezzel tartható fenn továbbra is.

    Az angol tanulásához szükséges évi időráfordítás tehát 5.000.000 munkaév/év, vagyis 5.000.000 munkaév/év * 2000 munkaóra/munkaév = 10.000.000.000 munkaóra/év a nem-angol országokban és ugyanakkor zérus időráfordítás a két angol nyelvű országban (az Egyesült Királyságban és Írországban). A 340 millió főnyi nem-angol lakosság évi teljes fizetett munkaideje - mivel csak kb. 40 %-uk végez fizetett munkát (a többi gyermek, háztartásbeli, nyugdíjas és munkanélküli) - 0,4 * 340.000.000 * 2000 = 272.000.000.000 munkaóra. Az angol tanulására fordított 10 milliárd munkaóra tehát megfelel egy 12,5 milliós ország egy teljes fizetett munkaévének [mivel (12,5/340) * 272.000.000.000 = 10.000.000.000] . Ez azt jelenti, hogy az EU nem-angoljainak ennyivel kevesebb idejük marad tudományok, szakmák elsajátítására, sportra, hobbikra, pihenésre stb. [A nyelvtanulók munkaéve a nyelvtanulók létszámának, vagyis a lakosság 1,5%-ának (egy teljes évjáratának) fizetetlen (a szülők fizetéséből, ill. a dolgozók adójából támogatott) munkaéve. Egy ország fizetett munkaéve, amiből a támogatás történik, viszont a fizetett dolgozók létszámának, vagyis a lakosság 40%-ának munkaéve!]

    Még érdemes megemlíteni, hogy ha a dolgozók aktív idejét átlagosan 40 évnek tekintjük, egy munkaév ennek 2,5 %-a. Tehát a nem-angol országok évi termelőképessége 2,5 %-kal csökken a nyelvtanuló évjárat kiesése miatt (Ugyanakkor a korábbinál nagyobb létszámot kell eltartaniuk.) Ez a 2,5 %-os termelőképességi hiány a nem-angol országok versenyképességét folyamatosan az angol nyelvű országoké alatt tartja, ill. csökkenti a dolgozók és eltartottjaik életszínvonalát, hogy a nem-angol országok versenyképesek lehessenek. Ez alaposabb elemzést kíván, de valószínűleg nem jár messze az igazságtól, ha 3-4 %-os életszínvonal-csökkenésre számítunk.

    Magyarországot az angol-tanulás céljára - a természetes szaporodás remélhető helyreállása után - kereken 150.000 munkaév/év, vagyis 300.000.000 munkaóra/év terheli, amelyet - kissé a jövőbe látóan és különösen a nyugdíjbavonulás előtti magasabb - 1000 forintos órabérre, azaz fizetett munkára fordítva, a nyelvtanulással foglalkozó személyek az angol-tanulás helyett (amely persze több évre is széthúzódhat) összesen kb. 300.000.000.000 Ft-ot, fejenként átlag kb. 2.000.000 Ft-ot kereshetnének, a megtermelt piaci érték pedig ennél is lényegesen nagyobb lehetne. Ha a távolabbi jövőben a közös nyelv az egész világ teljes lakosságára kiterjed és az az angol lesz, akkor már kereken 0,015 * 5.700.000.000 = 85.000.000 embernek kell évente új nyelvtudóként megjelennie, ami ezt megelőzően végzett 85.000.000 munkaév/év, vagyis 170.000.000.000 munkaóra/év ráfordítást jelent, mégpedig az 5.700.000.000 nem-angol anyanyelvű részéről. A 400.000.000 angol anyanyelvű ember ráfordítása zérus. A 170.000.000.000 munkaóra/év pénzértékét 5 USD/munkaóra szorzóval véve figyelembe, a nyelvtanulás naturális beruházásának értéke 850.000.000.000, azaz 850 milliárd USD/év, vagyis az oktatás financiális beruházásával együtt meghaladja az 1000 milliárdot (európaiasan az egy billió, amerikaiasan az egy trillió dollárt is).

    Mekkora egyéni és össztársadalmi időráfordítást igényel az eszperantó elsajátítása az EU-ban, Magyarországon és az egész világon Az eszperantó szisztematikus tanulásához (ha a motiváció megvan!), amely az egyes személyek nemzetközi kapcsolataihoz jól használható nyelvtudást eredményez, átlagosan 200 munkaóra (kb. 0,1 munkaév, azaz egy erős munkahónap) elegendő. (Sokaknak elegendő lehet ennek fele, egyeseknek még kisebb töredéke, bár sokaknak a duplája is szükséges lehet, és még szélsőségesebb esetek is előfordulnak, akárcsak az angol vagy más idegen nyelvek tanulásánál. Vannak, akik a saját anyanyelvükön sem képesek magukat értelmesen kifejezni, nem várható tőlük, hogy más nyelven ezt valaha is megtegyék.)

    Ha az eszperantót választják az EU közös nyelvévé, az EU-nak az angolokat is magába foglaló teljes 400 milliós lakosságából kell egy évjáratnyi, azaz kereken 6.000.000 új nyelvtudó minden évben. Ezek az eszperantóhoz szükséges 0,1 munkaévvel, ill. 200 munkaórával szorozva 600.000 munkaév/év, ill. 1.200.000.000 munkaóra/év időt fordítanak az eszperantó tanulására, ami az angolhoz szükséges előbbi 10.000.000.000 munkaóra/év időtartamnak (naturális ráfordításnak) csak 12%-a és a lakosság számával arányosan, tehát gazdasági diszkrimináció nélkül oszlik meg az EU angol és nem angol országai között. Az eszperantó bevezetése az Európai Unió minden átlagos polgárától egyenlő és az angol tanulásához képest csupán 10 %-nyi (200 óra/fő) egyéni időberuházást kíván.

    Itt jegyzem meg, hogy az eszperantó elsajátítása a vizsgálatok szerint az angolét annyira megkönnyíti, hogy a két nyelv egymás után összesen kevesebb időt igényel, mint csak az angol egymagában[Frank 1980]. Másképp fogalmazva: az angolhoz szükséges idő alatt két nyelvet is meg lehet tanulni: az eszperantót és az angolt (vagy más nemzeti nyelvet), és még marad idő egy harmadik idegen nyelv szerényebb fokú elsajátítására is.

    A 10.000.000 lakosú Magyarország - remélhetőleg újra - 150.000 fő/évnyi évjáratát 15.000 munkaév/év, azaz 30.000.000 munkaóra/év eszperantó-tanulás terheli, amelyet 1000 forintos órabérre, azaz fizetett munkára fordítva, a nyelvtanulással foglalkozók a tanulás alatt (amely persze több évre is széthúzódhat) összesen kb. 30.000.000.000 Ft-ot, fejenként átlag kb. 200.000 Ft-ot kereshetnének, a megtermelt piaci érték pedig ennél is lényegesen nagyobb lehetne.

    Ha az eszperantót választják az egész világ közös nyelvéül, a Föld 6.100.000.000 főnyi teljes (angolok + nem-angolok) népességéből a kereken 90.000.000 fő/évnyi fiatal évjáratok mindegyike az eszperantó nyelvtudást 9.000.000 munkaév, ill. 18.000.000.000 munkaóra tanulással éri el, ami 10,6%-a az angol elsajátításához szükséges értékeknek. (Ez 5 USD órabérrel pénzre fordítva 90.000.000.000 dollár évente, az oktatás költségével kikészítve pedig kb. 100 milliárd dollár/év.)

    Hivatkozások
    • Erasmus, H. (1997). La lingva problemo kaj la kostoj de komunikado (A nyelvi probléma és a komunikáció költségei). In: Selten, R. (ed.). La Kostoj de la EŞropa Lingva [Ne-]Komunikado. 14-16. "espERAnto" radikala asocio, Roma.
    • Frank, H.G. 1980. Kibernetike-pedagogia teorio de la lingvo-orientiga instruado. IX-a Internacia Kongreso de Kibernetiko, Namur. In: Kibernetiko de la homa lingvo. 123-144. Hungara Esperanto-Asocio - Instituto pri Kibernetiko, Budapest-Paderborn.
    • Gados L. (1999). Egyenes beszéd nyelvügyben, p. 22. Humán Európa Szövetség. Zalaegerszeg.
    • Gados L. (2001). Az eszperantó - nyelvi mentőöv Európának. Ezredforduló 2, 28-29.
    • Glatz F. (2001a). Hét tézis az Európai Unióról. Magyar Tudomány 7, 853-860. Glatz F. (2001b). Az Európai Unió és a nyelvek. Ezredforduló 2, 22-27. Haszpra, O. (1978). La vera kosto de la multlingveco (A soknyelvűség igazi költsége). BudapeŮta Informilo, 12, 11.
    • Haszpra, O. (1979). A soknyelvűség igazi költsége. Világ és Nyelv 4, 1.
    • Haszpra O. (2001). Az eszperantó hármas haszna. Magyar Tudomány 2, 219-221; Ezredforduló 2, 30-31.
    • http://www.eurolang2001.org/eyl/EN/INFORMATION/AboutEYL/AboutEYL1_en.htm 2001.04.06
    • Maertens, G.(1997). La kostoj de multlingveco (A soknyelvűség költségei).
    • In: Selten, R. (ed.). La Kostoj de la Euxropa Lingva [Ne-]Komunikado. 81 - 89. "espERAnto" radikala asocio, Roma.
    • Piron, C. (2002). Pluraj retmesaßoj pri diversaj kostoj de la multlingveco
    • (Több levelezőlistás üzenet a soknyelvűség különféle költségeiről). rebato@yahoogroups.com, aprilo.
    • Selten, R. (ed.) (1997). La Kostoj de la EŞropa Lingva [Ne-]Komunikado (Az európai nyelvi [nem-]komunikáció költségei). "espERAnto" radikala asocio, Roma.
    • The Defence Budget (2000, A védelmi költségvetés). In: Stockholm
    • International Peace Research Institute Yearbook 2000.

    Induló magyar oldal Rendezvénynaptár Tanfolyamok Könyvszolgálat